A Tisza-tó Magyarország második legnagyobb tava, egy hatalmas víztározó, amit az öntözés, árvízvédelem és az áramtermelés miatt hoztak létre 50 éve. Gyönyörű és gazdag élővilágát, vadregényes vízrajzát azonban évtizedek óta elcsúfítja a szemét.

A Tisza-tó élővilágának és turizmusának a fenntarthatósága nem csak az ide látogató vagy az itt élő embereken múlik.  A hulladékprobléma első számú okozói ugyanis nem itt vannak. 

A Közép-Tiszai-vidéki Vízügyi Igazgatóság folyamatosan tisztítja a partot és szerencsére évről-évre egyre többen szerveznek szemétszedést, a PET Kupa, önkormányzatok, civilek és köztük én is, immár az MVÜK-val együtt. 

De a szemétszedések valójában nem szüntetik meg a problémát, csak a tüneteket kezeljük a helyszínen - ami az élővilág és a turizmus számára is nagyon fontos. 

A Tisza-tó hatalmas vízfelülete, ártéri erdői, zegzugos holtágai és ezernyi nádszigete olyan, mint egy hatalmas szűrő. A vízlépcső miatt lelassuló Tisza itt rakja le az áradások során a folyón úszó hulladékot. Emiatt sajnos évek óta hatalmas probléma a Tisza-tó partján és a vízlépcsőnél felhalmozódó szemét. Az itt élők szíve megszakad a látványtól, hogy halaink és madaraink a szemétbe vesznek, vagy abban kénytelenek élni.

Honnan ez a sok szemét?

A plasztik hulladék túlnyomó többsége külföldről érkezik, de jelentős része itthon kerül a folyóba. A Tiszát érintő legnagyobb két szennyező szomszédunk Ukrajna és Románia. Sajnos Kárpátalján 35 éve megoldatlan probléma a háztartási és kommunális hulladék begyűjtése, szállítása és kezelése. Amíg Magyarországon minden megyében van legalább 3-4 hulladékkezelő létesítmény és szelektáló üzem, hatalmas depóniával, addig az 1,2 milliós lakosú Kárpátalján egy sincs. A lakosság 70%-a falvakban él, hegyvidékes területen, ahol szinte egyáltalán nincs hulladékszállítás, azaz nem jár házról házra kukásautó. Léteznek ugyan szeméttelepek a települések határában, de ezek 99%-a nem felel meg az EU-s normáknak, ráadásul döntő többségük teljesen megtelt. 

A Tisza azonban nemcsak az Ukrajnából eredő mellékfolyóin keresztül szennyeződik, hanem ugyanilyen mennyiségben a Romániából eredő Szamos, Maros és Körös folyókon keresztül is. A Tisza-tavat a Vásárosnaménynél belépő Szamos szennyezése érinti a leginkább. Bár Románia az Európai Unió tagja, egyes területei mégis olyan hulladékszállítási és kezelési problémával küzdenek, mint Kárpátalja. Amikor a Kárpátokban leesik a csapadék, vagy elolvad a hó, hatalmas áradások mossák a szemetet a Tisza Romániából eredő mellékfolyóiba. Ezáltal tulajdonképpen a Tisza teljes, 962 km hosszú szakaszán mindennapi látványt jelentenek az úszó PET-palackok, flakonok, sörösdobozok sokasága, amelyek vagy lerakódnak a parton, valamint az ártéri erdőkben, vagy továbbúsznak a Dunába, és onnan a Fekete-tengerbe. 

A hulladék többsége a Tisza felső szakaszáról, külföldről érkezik. Méréseim szerint a beazonosítható szemét 40%-a román, 40%-a ukrán, 18%-a magyar, 2%-a pedig szlovák.

Becslésem szerint a Tisza-tó folyóparti szakaszán több mint 300 tonna hulladék halmozódhatott fel az utóbbi évtizedekben. Bár a rendszeres szemétszedések csökkentik ezt a mennyiséget, de ahogy árad a Tisza, évről-évre újabb és több hulladékot hoz.

Szélmalomharcnak tűnik, de meggyőződésem, hogy ezt nekünk, embereknek kell összeszednünk és kötelességünk is.

De nem elég a Tisza-tónak és az itt élőknek a messziről érkezett szemét, mert még az ide látogató horgászok, hajósok, turisták és bringások is tonnákat tesznek ehhez hozzá a parton és a vízen egyaránt. Sajnos ezt adjuk mi emberek a Tiszának és élővilágának… semmi mást. És ez 2024-ben itt, Európa közepén érthetetlen! 

Pedig már a Tisza-tavi kódex is leírta 15 éve, hogy  NE VIGYÉL EL MÁST, MINT AZ EMLÉKEIDET ÉS NE HAGYJ MAGAD UTÁN MÁST, CSAK A LÁBNYOMAIDAT a Tisza-tavon.

A Tiszán és a Tisza-tavon tapasztalható hulladékprobléma megoldására komoly diplomáciai és anyagi erőfeszítésekre lenne szükség, hogy megszüntessük a probléma fő okát Ukrajnában és Romániában is. Politikai akaratra és hajlandóságra van szükség. Enélkül nem lehet megoldani.